1. |
Semmi pánik 2
03:04
|
|||
|
Néha visszamennék úgy tíz évet
és elmondanám a régi énnek,
hogy még mennyi zsákutca vár rá.
Szakítások, hűtlen társak,
éjszakák rossz társaságban:
fényképek, amiken nem néz majd ki jól.
Kipróbál majd néhány dolgot,
és ettől egyáltalán nem lesz boldog,
de végül is ő is csak egyszer él.
És látod, hogy hiába vannak a szabályok
akkor se az győz majd a végén, aki vigyázzban állva parancsot teljesít.
És hányszor összedől a te világod,
összeomlanak a tervek, és a nulláról kell majd újrakezdeni.
Néha felhívnám a régi engem,
megkérném, hogy bízzon bennem,
de azért kicsit szedje össze magát.
Mert később aztán jól megbánja,
hogy folyton ömagát sajnálta,
úgyhogy csináljon inkább valami értelmeset.
Néha nem látja majd a fától az erdőt
és azokra nem jut majd semmi idő,
akikre a legtöbb kellene.
És látod, hogy hiába vannak a szabályok
akkor se az győz majd a végén, aki vigyázzban állva parancsot teljesít.
És hányszor összedől a te világod,
összeomlanak a tervek, és a nulláról kell majd újrakezdeni.
Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal,
de néhány évig így is ki kell tartanod.
Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal,
és nem lesz minden mondat végén ott a…
Néha visszamennék úgy tíz évet és elmondanám a régi énnek,
hogy ne aggódjon semmin: egyszer majd minden rendbejön.
Egyszer majd minden rendbejön.
|
||||
2. |
A bonyolult világ
03:55
|
|||
|
Minden tanár, aki nem hitt bennem,
most úgy érezheti, hogy igaza volt.
Én még mindig arra várok,
hogy az élet egyszer engem igazol,
és ha tényleg így alakul,
akkor biztos-e az, hogy boldog leszek?
Apa és anya és nagyi a mennyben,
sajnálom, hogy csak ennyire megy.
Remélem, egyszer csinálok majd
valamit és mindenki büszke lehet.
De azért addig ugye,
így is szerettek engem kicsit?
Ki hova mikor és merre? Kinek van működő terve?
Ebben a bonyolult világban nem igazán igazodom el.
Mikortól meddig és honnan? Aki segít, az most hol van?
Ebben a bonyolult világban nem igazán igazodom el.
Tényleg nem hallják a hangom,
vagy csak úgy tesznek mintha nem hallanák?
Vajon tényleg nem érdekli őket,
vagy csak egyszerűbb így és élnek tovább?
És meddig mennének el,
ha azt akarnák, hogy csendben legyek?
Ki hova mikor és merre? Kinek van működő terve?
Ebben a bonyolult világban nem igazán igazodom el.
Mikortól meddig és honnan? Aki segít, az most hol van?
Ebben a bonyolult világban nem igazán igazodom el.
Bemondásra tűnnek el az emberek,
a kukába dobjuk az elmúlt éveket,
mémekkel kommunikálunk
és soha nem mi rontjuk el,
hanem mindig mások, akik mással vannak,
akik másban hisznek, akik mást gondolnak rólunk,
másképp csinálnak mindent, de ugyanúgy, ugyanúgy gyűlölnek minket.
|
||||
3. |
Én a vadonban
03:28
|
|||
|
Egy forgatókönyvben megírták nekem,
hogy hogyan kell leéljem az életem,
kaptam egy elég részletes útmutatást,
pontokba szedve az összes szabályt,
amiket hiába nincs kedvem betartani,
engem nem hagytak szabadon választani.
Az izmaim egyre csak sorvadnak el,
a tüdőmből mérget köhögök fel.
Villamos, laptop és gurulós szék,
micsoda árat fizettem a semmiért.
Én a vadonban mindent látok,
én a vadonban mindent érzek.
Ha a szememet lecsukom, magam előtt
látom az egész jövő időt.
Ki hitte volna, hogy így alakul?
Mint egy kutya ha véletlen elszabadul:
nekem az erdőben laknak a testvéreim,
mindennap újak a törvényeink.
Mindennap újak a törvényeink.
Mindennap újak a törvényeink.
Szörnyeket szülünk és nevelünk fel,
akiktől nekünk is ugyanúgy rettegni kell.
Én a vadonban mindent látok,
én a vadonban mindent érzek.
|
||||
4. |
Ez most nem sikerült
03:26
|
|||
|
Nem volt hozzá sohase merszem, hogy úgy csináljam, ahogy gondolom.
Mindig eltérített mások véleménye és a rosszkor elhangzó mondatok.
Folyton csak félig próbáltam meg többet nyújtani az átlagnál.
Én mindig csak akkor voltam bátor, mikor semmi szükség nem volt rá.
Úgyhogy sohase vitt arra a lélek, hogy leküzdjem a rossz szellemet:
reggel kifolyt az idő a kezeim közül, mire észbe kaptam, már este lett.
Vajon hányszor gondolhattam arra, hogy most jön el a nagy pillanat?
Később leszóltak odafentről, hogy „bocsánat, de ez most mégsem az”.
Én képes lennék szinte bármire,
de nincsen bennem semmi lendület
és félek, hogy az a túl sok félelem
felfalja azt a gyenge szívemet (…)
Van még időm egy utószóra,
elnézést, ha zavarok,
de az utolsó szó jogán el kell mondjam,
amire nem volt még alkalom,
hogy akik azt mondták, hogy annyira átlagos,
hogy jobb lesz, hogyha sohase folytatom,
ők hol vannak most, hová tűntek el?
Én ha mindent újrakezdhetnék,
nem rontanám el semmiképp,
ha mindent újrakezdhetnék,
akkor is mindent ugyanígy csinálnék,
még akkor is, ha ez most nem sikerült.
|
||||
5. |
Mi egy zenekar vagyunk
02:40
|
|||
|
Mi nem azért jöttünk, hogy te jól érezd magad,
ha veled vannak azok a dolgok, amik mindig nyomasztanak.
Mi nem azért jöttünk, hogy elhitessük veled,
hogy az a hely, ahol te élsz, már jobb nem lehet.
Mi nem azért jöttünk, hogy máshová vigyünk,
hogy olyat erőltessünk rád, amiben mi magunk sem hiszünk.
Mi nem azért vagyunk, mert mások is ilyenek
Nem azért szeretünk másokat, hogy ők is szeressenek
De mi ott leszünk, amikor más már nincsen ott,
azt hitted, hogy ő is számít, pedig sohasem számított.
Néha ez kevés, de máskor ennyi kell:
úgyhogy mi addig itt leszünk, amíg nem oszlunk fel.
Amikor szétesik a családod, nem hallgat meg a barátod,
mindenki menekül előled, a szeretőd kiszeret belőled,
nem mersz kimenni az utcára, nem adsz enni a kutyádnak,
amikor túl sokat vettél be valamiből, és most kezdheted újra elölről.
|
||||
6. |
Láthatatlan dolgok
04:25
|
|||
|
Minden versben van egy sor, amit a költő sem ért.
Minden házban van egy szoba, ahol egyszer már folyt a vér.
Minden boldogtalan emberben lakik egy boldog gyerekkor.
Minden utcában van egy ház, ahol tudják, mi a terror.
Minden testen van egy pont, ami fáj, ha hozzáérsz.
Minden földrészen van egy ország, ami félelemben él.
Minden emberben van egy regény, ami örökre bennmarad.
Minden történetben van egy pont, ahol végleg megszakad.
|
||||
7. |
Minden/semmi
02:16
|
|||
|
Te mindent vársz, de abból semmi se lesz:
csak te tudod, hogy neked a legnehezebb.
Ha megkérdezik, hogyan érzed magad,
csak mosolyogsz, hogy minden rendben van.
A munkahelyen mindenki téged imád,
és nem találnak benned semmi hibát
bár tudnák, hogy neked mi múlik ezen,
de nem tudják, hogy kibaszottul semmi se nem.
De te nem haragszol rájuk, ó dehogyis,
mert téged jó embernek ismernek itt.
Miért is lennél dühös vagy indulatos,
ha egyszer magadban is megtarthatod?
Bármikor megszámolod egy kezeden,
és nagyon kérlek, ne sírj újra ezen,
ha bajban lennél, hányan lennének ott.
mióta lemondott rólad az őrangyalod:
mikor felülsz az ágyban az éj közepén
nem látja senki azt, hogy egyedül élsz,
félsz a magánytól és hogy ez így marad,
hogy senkinek se te vagy a legfontosabb.
Valahogy a mindenből semmi se lett,
Így telnek el éjszakák és életek.
|
||||
8. |
Építek egy űrhajót
03:46
|
|||
|
Az őrületbe kerget minden apró dolog:
a túlérzékeny emberek, a semmitmondó dalok,
a bohóc elnökök és minden atomvillanás,
úgyhogy építettem egy űrhajót, amibe nem fér be senki más.
Vajon hányan látnak az űrhajómmal felfelé szállva?
Innen nézve apró pontok alattam a házak,
és mások a gyárak futószalagjai mellett állnak,
és gyűjtik a pénzük cigire, sörre és nyaralásra.
Én akkor már az űrből nézem,
ahogy az emberek a földön élnek,
Az őrületbe kerget minden apró dolog:
a feleslegesen hosszúra nyújtott tv-sorozatok,
az, hogy mindent meg kell venni, aztán minden tönkremegy,
úgyhogy építettem egy űrhajót. (Négy, három, kettő, egy!)
A szomszéd lánya még mindig a fiúját várja,
sorban állnak a nyugdíjasok a gyógyszertárban,
egy taxis fékez (álmodozott, de most tért észhez),
a rendőr részeg, csatlakozik a tüntetéshez.
Én akkor már az űrből nézem,
ahogy az emberek a földön élnek,
szeretik egymást aztán megsértődnek,
aztán minden újra megtörténhet.
|
||||
9. |
Adjátok fel
03:52
|
|||
|
Amikor véget érhet, ami igazán fontos nekem,
és igazán én is érzem, hogy most kéne megmentenem,
de valahogy nincs erőm, csak sodródom tovább.
Mert az a gőg bennem, bennem is úgy dolgozik,
hogy az én összes tervem képes elégni benne porig,
én ezt nem nézhetem, mégis sodródom tovább.
Katatón nézem a vonatokat, nem visznek engem el sehova,
és elfog az érzés, hogy innen nem is visz semmi el.
Én a csodára vártam éveken át, de a csoda nem szedte össze magát,
azt, hogy nem létezik, azt én sohase hittem el.
De azért az mégis nonszensz, hogy én a véremet folyatom,
aztán meg semmi se lesz úgy a végén, ahogyan én akarom,
és ami nem rekord, azt ez a világ kudarcnak látja.
Katatón nézem a vonatokat, nem visznek engem el sehova,
és elfog az érzés, hogy innen nem is visz semmi el.
Én a csodára vártam éveken át, de a csoda nem szedte össze magát,
azt, hogy nem létezik, azt én sohase hittem el.
Pedig hányszor megmagyarázták nekem, hogy semmi értelme hinni benne,
még ma is hallom a hangsúlyt, ahogy azt kérdezik, hogy
“miért nem adjátok fel?”
|
||||
10. |
Az élet értelme
03:39
|
|||
|
Azt csinálom, mint a filmek végén
és belesétálok a lemenő napba,
eltűnik lassan a képből
az árnyéka a régi önmagamnak.
Sötét lesz aztán a vásznon,
legördülnek a főszereplők,
a nézők egymásra néznek,
a másik mit értett meg az egészből.
Mi ez a hely a szakadék szélén?
A pont-pont-pont a mondat végén?
Azt csinálom, mint a könyvek végén:
az utolsó mondatból nem derül ki,
hogy mi lesz a főhős sorsa,
meghal, vagy így fog élni mindig.
Mi ez a hely a szakadék szélén?
A pont-pont-pont a mondat végén?
Ahogyan innen látom,
ahogyan innen nézem,
ideje van már elengedni
mindent, amire nincs szükségem.
Ahogyan innen látom,
ahogyan innen nézem,
az élet értelmét megtaláltam,
de így is üres minden bennem
hiába fürödtem óceánban,
hiába jártam annyi országban,
hiába láttam a világ végét,
hiába tettem fel minden kérdést,
ha a válasz mindig az marad, hogy (…)
|
||||
11. |
Nagymaros 2030
04:36
|
|||
|
Nekem elég volt már a nagyvárosban élni,
úgyhogy van egy házam a Dunakanyarban.
Nem szoktam már magamat másokhoz mérni,
és csak azt csinálom, amihez kedvem van.
Már csak nevetni tudok azokon az időkön,
amikor még főnököktől féltem,
akik nem tudták, hogy amit ők csinálnak,
az soha nem lesz fontosabb, mint maga az élet.
Így telik az idő errefelé (csak teljen tovább),
ha látnál, akkor meg se mondanád, hogy én voltam az,
aki alig bírta összeszedni magát.
Mindenhonnan leléptem már egyszer
és most ide tűztem ki azt a zászlót,
amit nem fúj már el a szél akármerre.
Mindenki kihozhatja a legjobbat magából:
mert még mindig béke van a Földön,
nagyszerű évet zárt a magyar gazdaság,
ő most virágokat locsol a kertben.
oké, mindjárt visszatérek rá.
Így telik az idő errefelé (csak teljen tovább),
ha látnál, akkor meg se mondanád, hogy én voltam az,
aki alig bírta összeszedni magát.
Én itt élek egy házban, mindennap láthatom a Dunát.
Én soha nem szerettem így senkit.
Én soha nem szerettem így senkit.
Üdvözletem küldöm nektek innen.
Kelt: Nagymaros, 2030.
|
||||
Felső Tízezer Budapest, Hungary
Sodró gitárok, nagyívű refrének és szeretetteljesen cinikus szövegek.
Felső Tízezer recommends:
Gallusz egyszemélyes világa.
go to album
Justin szólólemeze 2009-ből, minden hangszeren ő játszik és szuper dalok vannak rajta.
go to album
This Year I'm Lost: The Lo-Fi Collection
by The Somersault Boy
Laci másik univerzuma.
go to albumIf you like Felső Tízezer, you may also like:
Cím nélküli ötödik lemez
by Galaxisok
supported by 12 fans who also own “A bonyolult világ”
"Én egy izzadva lihegő országban élek, ahol mocsárban tocsogva telnek az évek, és hiába tanulsz, hiába olvasol, egy kopasz geci bekólázva eltüntet bármikor."
go to album
Történetek mások életéből
by Galaxisok
supported by 10 fans who also own “A bonyolult világ”
Csodálatos, nehéz leírni. Zene, amely történeteket mesél, kérdéseket tesz fel és különböző hangokba merül. Néhány dal (pl. "Béci", "Nous ne vieillirons pas ensemble" és "Elaludtam az Ikeában", másokkal együtt) különösen megható.
go to album
Wrong Datum
by Teenage Art Scene
Hooky, guitar-heavy power pop from Victoria, BC, Teenage Art Scene writes songs with wry lyrics and huge refrains.
go to album
