1. |
Ugar
03:14
|
|||
Üzenet a földről mindenkinek:
én csak számolom vissza a perceimet,
apokalipszis, de még nem a vég,
az extázis már véget ért,
és a kutyáknak annyi, a farkasok élnek,
és leszállt a köd a napsütésre,
és minden barátom elmenekült,
én meg tartom a frontot egyedül.
Ez az én ugarom és marad az enyém,
ülök a szemétdomb legtetején,
az én országom darabokban,
a legnagyobb úr a pokolban.
Az én ugarom és ez az én kincsem,
fölöttem nincs ember, se isten,
az én országom darabokban,
a legnagyobb úr a pokolban.
Kimászom a romok közül,
valaki rajtam is megkönyörül,
szólnak a dobok, a trombiták,
ünnepeljük a nosztalgiát,
ez a világ egy kicsit mást ígért,
de nem adott többet a réginél,
nincs kegyelem és nincs irgalom,
ha nincsen rajta elég haszon.
Ez az én ugarom és marad az enyém,
ülök a szemétdomb legtetején,
az én országom darabokban,
a legnagyobb úr a pokolban.
Az én ugarom és ez az én kincsem,
fölöttem nincs ember, se isten,
az én országom darabokban,
a legnagyobb úr a pokolban.
Aki a repülőgépről unottan nézi
az alatta levő kietlen földet,
az nem tudhatja, hogy én ki vagyok,
hogy hova tartok és honnan jöttem,
hogy mit jelent ez az elvadult táj,
hogy mit jelent nekem ez a hely,
nekem egyszer itt fog állni a házam,
én addig innen nem megyek el.
|
||||
2. |
Elkerülhetetlen
03:19
|
|||
A lehetetlent megpróbálni és kézbe venni, amit nem lehet,
kiürített városokban megkeresni, ami már elveszett.
A lehetetlent megpróbálni és visszakapni, ami másoknál maradt,
szétesett családokban megkeresni a felrobbant hidat.
Mindenhonnan szelek fújnak és elsötétül az ég,
egy kapualjban azt kérdezed, hogy meddig tart ez még,
ha állandóan félünk tőle, nem készületlenül ér,
ha megtörténik a legrosszabb, ami megtörténhet még
és annyi nehéz év után
most már be kell látnom,
hogy ami elkerülhetetlen,
azzal nincsen mit csinálnom.
Milyen furcsa dolgok tudnak hiányozni most,
és még olyan emberek is, akikre rég nem gondolok,
megreped egy apró rész, aztán az egész tönkremegy,
szétszeded, de összerakni sehogy nem lehet,
és annyi nehéz év után
most már be kell látnom,
hogy ami elkerülhetetlen,
azzal nincsen mit csinálnom.
Ha akkor előre látok mindent,
ha akkor tudtam volna már,
hogy a történelem unalmában ismétli önmagát,
ha akkor tudok mindent,
amit most tudok,
akkor nem próbálom legyőzni azt, ami mindig győzni fog.
|
||||
3. |
Ajtók záródnak
03:55
|
|||
Most, hogy minden jól alakul,
most, hogy megnyertem a háborút,
most, hogy van vitorla, nincs ellenszél,
most, hogy a ringben nincs ellenfél.
A te buszod arra megy, az enyém meg erre,
és egyszer majd újra, talán persze,
a te buszod arra megy, az enyém meg erre,
és ha kihasználjuk ezt az utolsó percet:
egymás után bezáródnak az ajtók.
Most, hogy már bejött minden terv,
most, hogy minden lejtő felém lejt,
most, hogy minden út erre vezet,
most, hogy nem kell már fogni a kezemet.
A te buszod arra megy, az enyém meg erre,
és egyszer majd újra, talán persze,
a te buszod arra megy, az enyém meg erre,
és ha kihasználjuk ezt az utolsó percet:
egymás után bezáródnak az ajtók.
|
||||
4. |
Egyszerűbb idők
03:37
|
|||
Megint egy nyár elmúlt és megint várjuk a következőt,
egyre hűvösebbek a reggelek és egyre több az eső,
aztán elvonult a vihar és aztán a vihar utáni csend,
reménytelennek tűnik a jövő, de ez semmit nem jelent.
Hol vannak az egyszerűbb idők,
minden olyan szebbnek tűnt azelőtt,
amikor fiatalabb voltál, voltam, lettünk volna,
úgy csináltunk, mintha nem lenne holnap
mintha nem lenne holnap, nem lenne tél,
mindig minden pont belefért,
mintha nem lenne rajtunk az a nyomás,
hogy most megcsináljuk, vagy soha már.
Tízemeletes irodaházak a kórházak helyén,
nincs egy hely, ahol hallgathatnék normális zenét,
Szirénázik a mentőautó, valaki szelfit csinál,
depressziós tinédzsereken röhög az egész világ.
Hol vannak az egyszerűbb idők,
minden olyan szebbnek tűnt azelőtt,
amikor fiatalabb voltál, voltam, lettünk volna,
úgy csináltunk, mintha nem lenne holnap
mintha nem lenne holnap, nem lenne tél,
mindig minden pont belefért,
mintha nem lenne rajtunk az a nyomás,
hogy most megcsináljuk, vagy soha már,
hol vannak az egyszerűbb idők?
|
||||
5. |
Senkiföldje
04:03
|
|||
Mintha egy másik bolygón élné az életét,
napról napra él magával és kutatja, hogy miért.
Az idők során megtanulta, hogy ne várjon túl sokat,
hogy egyszer majd elfelejti a fontos dolgokat,
és látja kívülről magát, távoli országokba jár,
szolid kényelemben él, fotókon éli az életét,
összeomlik néhanap, de mindig titokban marad,
távolabb van minden tőle, benne nő a senkiföldje.
Leírja minden reggel a szörnyű álmait,
aztán a tükörben nézi az arcán a ráncait,
leírja minden este, hogy aznap mire jutott,
történt-e valami érdekes, hogy kivel találkozott,
és látja kívülről magát, távoli országokba jár,
szolid kényelemben él, fotókon éli az életét,
összeomlik néhanap, de mindig titokban marad,
távolabb van minden tőle, benne nő a senkiföldje,
benne nő a senkiföldje, benne nő a senkiföldje.
|
||||
6. |
A régi környék
03:12
|
|||
Ha majd erre jársz, akkor gyere be a házba,
tudod a régi környék nemigen változik.
Én se változtam túl sokat, bár szándékomban állt,
azért összenő az, ami összetartozik.
Eszembe jutott egy rosszul elsült vicced.
Megtaláltam egy kézzel írt leveled.
Kölcsönadtál egy megsárgult könyvet,
elolvastam, de nem adtam vissza neked.
Mi lett volna, ha nem így alakul.
Mi lett volna, ha nem ilyen az élet.
Néha megpróbálom elképzelni az arcod,
és megijedek, amikor nem áll össze a kép,
én már egyáltalán egy kicsit sem haragszom,
bár köztünk szólva, azért haragudhatnék.
Mi lett volna, ha nem így alakul.
Mi lett volna, ha nem ilyen az élet.
|
||||
7. |
||||
Elnézve mások életét nincs okom panaszra,
pedig olyan jó másokat okolni mindenért,
milyen régen tudhatnám,de még csak most kaptam el
valakinek az elejtett mondatát,
amiből kiderült az, hogy miért lehet, hogy
olyanná válnak (az ilyen emberek, mint én),
amilyenek nem akarnak lenni (az ilyen emberek, mint én).
Megfogyva, bár megtörve nem, elindulhatok bárhová,
de megérkezni nem fogok sosem,
meghallom az új idők szavát, és tudom azt is, hogy mi kellene,
de nekem semmi kedvem nincs hozzá,
amiből kiderült az, hogy miért lehet, hogy
olyanná válnak (az ilyen emberek, mint én),
amilyenek nem akarnak lenni (az ilyen emberek, mint én).
Elnézve mások életét irigylek mindenkit,
pedig semmivel se jobbak ők, mint én,
nem is tudnak többet, nem akarnak semmit,
olyanná válnak (az ilyen emberek, mint én),
amilyenek nem akarnak lenni (az ilyen emberek, mint én).
|
||||
8. |
Előttem az élet
04:13
|
|||
Ha számon kérik rajtam, mindazt amit egyszer régen akartam,
az összes régi tervem, amik még mindig itt vannak bennem,
én csak megvonom a vállam, nem tudom, mire és hogy miért vártam,
sohase hittem volna, hogy nem leszek az, aki lehettem volna.
Voltam ennél jobban, nem izgatott még és nem csak úgy titokban
köptem a világra, akkor is, amikor mindenki látta.
Most már nem hazudom, hogy előttem az egész élet,
hogy mennyi mindent megcsinálok még,
most már nem tagadom, hogy egyre jobban félek,
hogy még van időm, de nincsen már elég.
|
||||
9. |
Ábel megmenti Káint
03:03
|
|||
Ábel megmenti Káint, a partra húzza és kisüt a nap.
Ábel megmenti Káint, mert van, ami mindig veled marad,
hiába leszel híres, hiába forgatnak filmet rólad
hiába építesz házat, mindig ott lesz a tudat alatt
amikor felébredsz az éjjel, valami mardos belül
megigazítod a párnát, az ágy szélére ülsz.
Ábel megmenti Káint, a partra húzza és kisüt a nap.
Ábel megmenti Káint, mert van, ami mindig veled marad.
Hiába hívnak másképp, hiába költözöl másik helyre,
hiába felejted el, hiába mondod, hogy nem érdekel
és ahogy lelépsz az útra, egy autó jön feléd
és te mégsem érzel semmit, ahogy felcsikordul a fék.
Ábel megmenti Káint, a partra húzza és kisüt a nap,
Ábel megmenti Káint, minden a tervek szerint halad,
hiába nézed, hogy másnak hogy megy, hogy ha te soha nem lépsz tovább,
soha nem lesz belőled semmi, hogy ha te mindig másra vársz.
Ábel megmenti Káint.
|
||||
10. |
Lassított felvétel
03:37
|
|||
Engem idefújt a szél, ő velem többé nem beszél,
és nem jön soha haza már, hiába hívom a telefonján.
Elmondom, hogy mi a terv: az ajtóig se megyek el,
fekszem a szoba közepén, teljesen belep már a szemét,
és most már semmi se múljon el, süssön a nap arra, akire kell,
mert én a redőnyt se húzom fel,
amúgy se bánom, hogy nincsen mit látnom.
Tekerjük vissza az időt, néhány évvel ezelőtt
ugyanúgy nézett ki a táj, úgyhogy miért is hagyjam el a lakást?
Ma van a születésnapom, iszom, de azt is megunom,
senki nem hívott ma föl, a barátaimat elnyelte a föld,
és most már semmi se múljon el, süssön a nap arra, akire kell,
mert én a redőnyt se húzom fel,
amúgy se bánom, hogy nincsen mit látnom,
én a tévére alszom el, azt se nézem már, csak a hangja kell,
mert én a redőnyt se húzom fel,
amúgy se bánom, hogy nincsen mit látnom.
|
||||
11. |
Az én házam
02:31
|
|||
Az én házam egy sötét erdőre néz,
néha az állatok kiszöknek,
amikor éjszaka tombol az ég,
és egy villám csap a tetőbe,
bennem akkor sincsen félelem,
mert az én házamat szögesdrót veszi körül.
Az én házam egy sötét erdőre néz,
és senki se tudja, hol van,
néha nyugtalanító a csend,
néha furcsa hangokat hallok,
bennem akkor sincsen félelem,
mert az én házamat szögesdrót veszi körül.
Az én házam béke van,
az én házamban béke van,
az én házamban béke van,
az én házamban béke van.
|
Felső Tízezer Budapest, Hungary
Sodró gitárok, nagyívű refrének és szeretetteljesen cinikus szövegek.
Streaming and Download help
Felső Tízezer recommends:
If you like Felső Tízezer, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp