1. |
Mi jövünk el
03:36
|
|||
eltelt vagy 25 év, de nem történt
semmi változás szemlátomást
ugyanaz a modell, vagy felfogás
hogy egyszer majd visszatérnek ránk
mindenhol ugyanazok az arcok
mindenhol ugyanolyan fékek
sosem fognak megmozdulni
ha nem szólunk nekik, hogy álljanak félre
félre az útból, mindenki hátra
még egy lépést a másik irányba
most mi jövünk mi jövünk
mi jövünk mi jövünk el
van hova fejlődni még, ők úgy látják
hogy mi nem vagyunk kész kellőképp
ennyi nekik is jár ennyi év után
aztán majd visszatérnek ránk
kellőképpen összeszoktunk
kellőképp hangosan
néhányszor félrefogtunk
nem olyan fontos hangokat
most mi jövünk mi jövünk
mi jövünk mi jövünk el
|
||||
2. |
Süllyedő hajó
03:09
|
|||
reggel, amikor tiszta vagyok még
eszembe jutnak azok a dolgok
amikből nem lesz már semmiféle tény
jézusom, mennyi az idő
nem jut eszembe azok neve
akik már engem sem ismernek föl
felhívhatnám őt is, de nemrég férjhez ment
azóta nem veszi fel a telefont nekem
azt hiszem, hogy minden téren
lemaradtam a fejlődésben
és elmaradtam minden másban
kivéve az alkoholfogyasztásban
integetek messziről, helló
én itt vagyok egy süllyedő hajón
az összes haverom vett egy kocsit már
én meg bliccelek a békávén, mert
énnekem ez a spórolás
el szeretnék menni valahová
mondjuk egy nem túl távoli kocsmába
ahol egy nem túl közeli haverom vár
felhívhatnám őt is, de abortusza volt
azóta nem hiszem, hogy kívánná a bort
integetek messziről, helló
én itt vagyok egy süllyedő hajón
|
||||
3. |
Kezdettől fogva
03:33
|
|||
egy másodpercre csukom le a szemem
a végállomáson felébredek
letuszkol a buszról az buszsofőr
nem maradhatok le soha semmiről
egy eltérített gép, ami újra irányba áll
mert már felkészítették, hogy lehetnek mindig hibák
egy darabig még folytatom
mert nekik nem elég, ha folyik a véred
én magamat se biztatom
már olyan mindegy, ha az lesz a vége
hogy a kezdetektől fogva
minden kudarc
tűz, víz, repülő, kiestem megint
a saját anyám is csak úgy rám legyint
és attól félek, hogy neki volt igaza
és mostantól nem mehetek haza
egy eltérített gép, ami nincs veszélyben már
és a gép fedélzetén a rend is újra helyreáll
egy darabig még folytatom
mert nekik nem elég, ha folyik a véred
én magamat se biztatom
már olyan mindegy, ha az lesz a vége
hogy a kezdetektől fogva
minden bejön
ha a kezdetektől fogva
minden bejön
|
||||
4. |
Ugrás a sötétbe
03:00
|
|||
odaadnám érte a fél kezem
pedig még nem is ismerem
nem tudom, a fiúkkal hogy áll
de ez nálam sosem volt akadály
úgysem leszek túl megnyerő
és úgysincs tervem semmiről
azt azért meg mégsem mondhatom
hogy éhen halunk egy szép napon
csak keresek valamit általában
ami ott van minden háztartásban
de sosem találtam meg az enyémben
nekem nem kell mindent tudnom rólad
hogy hányan mentek át már rajtad
és hogy hány gyerekre van szükséged
csak ugorjunk a vaksötétbe
előre mindent megbocsátok
semmit nem kell megmagyaráznod
nem hiszem, hogy baj történhet
ha beleugrunk a vaksötétbe
ha a hangom visszahallgatom
úgy kiugranék az ablakon
a tükörből visszanéző arc
eléggé taszítónak tart
így mégis hogyan várhatom
hogy legyen irántam szánalom
de ha valaki elég mélyre ás
a salak mellett mást is talál
|
||||
5. |
A mi emberünk
02:49
|
|||
előre tudom, hogy mi lesz a vége
nincs itt már senkinek se rám szüksége
csak egyszer valamiért megragadtam
mások figyelmét egy pillanatban
reménykeltő volt az indulásom
de nem is voltam akkor még ekkora fasz
az a baj, hogy mindent elherdálok
és nem becsülöm meg, amim van
nem én vagyok a mi emberünk
ráfoghatjuk egy rossz társaságra
vagy hogy rossz könyveket olvastam el
vagy hogy nem hallgattam a jó tanácsra
és ami könnyen jön, az könnyen megy el
reménykeltő volt az indulásom
de nem is voltam akkor még ekkora fasz
ez a sosemvolt királyságom
fel sem épült, de már odavan
nem én vagyok a mi emberünk
és én is elhittem azt magamról
hogy engem pótolni nem lehet
azóta rájöttem, hogy nem az a kérdés
hogy ki képes rá, hanem az hogy ki nem
és azt is elhittem, hogy hatással
vagyok más emberek életére
aztán elkezdtem észrevenni
hogy újabban mintha nem köszönnének
nem én vagyok a mi emberünk
|
||||
6. |
2020
03:21
|
|||
2020-ra készülök
és remélem, hogy felépülök
addig behúzom a függönyt
befogom a szám és befogom a fülem
hogy ne hallgassatok rám
mert az nem a legjobb irány
2020-ra nem titok, hogy
lesz már legalább 10 dalom
amire büszke lehetek
vagy büszke leszek
és kiadom őket egy nagylemezen
és fáj, hogy majd meg se hallgatják
2020-ra azt hiszem, hogy
nem lesz barátom senki sem
mert túl sokat beszélek
túl keveset tudok
és túl sokszor meggondolom magam
bár tényleg semmi okom rá
2020-ra tervezem, hogy
már nem leszek kész teljesen
lesz egy saját lakásom
egy saját autóm
gondolataim, amiket nem kölcsönzök mástól
és letagadnom se kell
elmúlt a nyár, aztán elmúlt a tél is
nem gondoltam volna, de felnőttem mégis
2020-ban már épp nem lecsúszva
egy tükörben nézem, hogy változom
2008-ban nem gondoltam volna, hogy
egyszer majd én is ide jutok
megfürdök mindennap
megtérek istenhez
sok zöldség, semmi hús
nem szívok semmit sem
nem nézek pornót
és öltönyt veszek
a tékozló playboy
hazamegy
|
||||
7. |
Világóra
03:36
|
|||
ha volna még időm talpra állni
és új vicceket kitalálni
én esküszöm, nem élnék vissza vele
ha volna még időm hazamenni
és minden nyomot rendbe tenni
amit nem hagyhatok el magam után
ha volna még egy kis remény
én nem tenném többé semmivé
ha volna még egy fénysugár
én nem taposnám el ezután
ütött egyet a világóra
és azt hiszem még hébe-hóba
hogy visszafordíthatatlanul
fekszem ezen a kórházi ágyon
múlnak a napok és azt kívánom
hogy még egyszer bármi áron
a parkban érjen engem utol
a nyári, napos délután.
|
||||
8. |
Hip-hip-hurrá
03:01
|
|||
gyógyszert szedtem, naplót írtam
agykontroll és cigaretták
minden nappal egyre rosszabb
mindegy az ember, mit csinál
mindegy az ember mit csinál
operáljanak ki belőlem
én nem akarok már emlékezni rád
elmentem egy terápiára
de ne kérdezd meg, mennyibe fájt
az idő, ha gyógyít, elég lassú
de szerintem semmit sem csinál
szerintem semmit nem csinál
operáljanak ki belőlem
én nem akarok már emlékezni rád
|
||||
9. |
Utólag
03:40
|
|||
egyfolytában, egyfolytában
valaki más járt az agyadban
de én azt épp nem vettem észre
hogy semmi sem változatlan
hogy már nem engem képzelsz oda
és sokkal inkább szeretnéd
ha ő lenne ott és én éppen dühös
leveleket írogatnék
amiben fenyegetőzöm
hogy megölöm magam,
ha nem jössz vissza hozzám
de neked már mindegy lenne és
egyáltalán nem tiltakoznál
én csak mondtam és csak mondtam
hogy milyen szép lesz ha csendben együtt öregszünk majd meg
én csak mondtam és csak mondtam
de te csak annyit válaszoltál, hogy aha tényleg milyen szép lenne
utólag már utólag már
összeáll a fejemben
de akkor még nem vettem észre
hogy semmi sincsen rendben
hiába küldted a jeleidet
az órád nézted állandóan
kérdeztem, hogy hová sietsz
és hallottad-e, hogy épp mit mondtam
de én nem haragszom rád
mert végül jobban jártunk mind a ketten
vagy legalább is ezt állítjuk
az összes közös ismerősnek
|
||||
10. |
Teleszkóp
02:53
|
|||
ezt azoknak írom, akik otthon maradtak
egészen mindegy, milyen megfontolásból
így érzik jónak, vagy nem engedik őket
vagy elég volt nekik, hogy mindenhol engem
látnak és unják, hogy én beszélek mindig
és sosem hagyom, hogy szóhoz jussanak
otthon a gépükön sorozatot néznek
a szálakat várják, hogy összefussanak
ezt azoknak írom, akik otthon maradtak
és úgy érzik, nem jutnak levegőhöz
olyan, mintha valaki figyelné őket
talán el kell menni egy szakértőhöz
titeket várlak minden utcasarkon
de hiába várom, hogy felbukkanjatok
egy könyvet olvasok épp arra várva
hogy mennyire jó lesz, ha abbahagyhatom
inkább elrakom a teleszkópomat
nem nézem többé a mások életét
a függönyt behúzom, hogy engem se lássanak
viszlát mindenki, a műsor véget ért
|
Felső Tízezer Budapest, Hungary
Sodró gitárok, nagyívű refrének és szeretetteljesen cinikus szövegek.
Streaming and Download help
Felső Tízezer recommends:
If you like Felső Tízezer, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp